amikor a randiguru blogol

Randi-másképp

Randi-másképp

Tessék mondani, 32 éves, barna, mérnök kapható?

2014. szeptember 10. - Randimásképp

Bizony, a fránya elvárások. Nehéz velük mit kezdeni. Egyfelől persze teljesen természetes, hogy mindenkinek van elképzelése élete párjáról. Senki sem úgy kezd neki a társkeresésnek, hogy nekem mindegy, hogy kopasz e vagy lobogó hajú rocker, szenvedélyes mackó vagy flegma ropi! Másfelől viszont olyan fokú tudatosság hatja át a párkeresést, hogy lassan képtelenség embert találni, akire az összes címke ráillik. Nem túlzunk, előfordult már, hogy 2-3 oldalnyi emilt kaptunk arról, hogy az illető milyen társra vágyik. Olyan kritériumokkal, hogy miként lobogjon a láng a szemében....

Ez a fajta (túl)tudatosság már egy egyszerű margarin választásában is felszínre kerül. Van kalóriaszegény, sótlan, extrakrémes, joghurtízű, vitaminnal dúsított - annyi lehetőség, hogy a legegyszerűbb döntés is komoly fontolgatás után születik meg. Hát még, ha párt választunk (távol álljon tőlünk, hogy margarinnal hozzuk párhuzamba a nagy Ő-t)! Képesek vagyunk hasonló aprólékossággal sorolni a megálmodott tulajdonságokat.

Persze nem baj az, ha megfogalmazzuk az elvárásainkat - amennyiben azok reálisak. Ezzel a folyamattal magunkat is definiáljuk, elhelyezzük a "palettán". Régen megvoltak az ismerkedés, társkeresés helyei: bálok, fonók- ezekben a közösségekben mindenki a neki valókkal találkozott. Az szinte elképzelhetetlen volt, hogy társadalmilag, szociokulturálisan nem összeillő emberek ismerkedjenek. Ma már ez nem így van. Az utcán, a buszon, a boltban bárhol összefuthatunk bárkivel. Nem arról van szó, hogy valaki kevesebb vagy több lenne a másiknál! Egyszerűen csak arról, hogy a hasonló gyökerekkel, életmóddal, gondolkodással, értékítélettel rendelkezők között nagyobb valószínűséggel jön létre tartós kapcsolat. Éppen ezért fontos, hogy megfogalmazzuk, mik azok a legfőbb kritériumok, amiket fontosnak tartunk (vagyis milyen vagyok én, és ezért milyen, hozzám hasonló társat keresek). A baj inkább az, hogy nem tudunk leállni, és csak soroljuk, soroljuk a kritériumokat- olyanokat is, amik már régen nem fontosak a sikeres együttéléshez.

Bármennyire is azt sugallja a média- tökéletes nő és férfi nem létezik. Ahogyan tökéletes margarin sem. Mivel szeretnénk margarint enni (már aki), végül csak hozunk valami kompromisszumot, és megvesszük a sótlant, ami ugyan nem extrakrémes, de inkább legyen sótlan. Vagyis rangsoroljuk a kritériumainkat, és hozunk egy vállalható kompromisszumot. A társkeresésnél azonban sokszor tovább kergetjük a lepkét- és a száztizennyolcadik kritériumot is ugyanolyan fontosságúnak érezvén, inkább tovább keressük azt, aki nincs. Nem arról van szó, hogy törődjünk bele, hogy hűtlen és szenvedélybeteg, ha már három másik tulajdonsága szimpatikus, hanem csak gondolkodjunk el: ha amúgy vonzó, és kedves, de nem szőke, hanem barna, akkor nem adunk esélyt neki? Ha minden téren olyan, amire vágyunk, de kicsit lapos a humora, akkor mehet a levesbe?

És hogy mik azok az elvárások, amelyekkel mi a leggyakrabban találkozunk? A lányoktól leggyakrabban azt halljuk, hogy "határozott férfit keresek", jelentsen ez bármit. A fiúk többsége pedig első helyen mindig a kort említi -  akinek ez a fontos, az maximum 35 éves korig keresi élete párját.

Az élet persze gyakran rácáfol a papírformára- néha saját szemünkkel látjuk, hogy máshogy rendezi a szálakat.

Ti hogy tapasztaljátok? Várjuk a kommenteket- itt és most!

www.randimaskepp.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://randimaskepp.blog.hu/api/trackback/id/tr906654771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Macskond 2014.09.11. 07:10:48

A férfiak nyilván egy elég határozott okkal kezdik azzal hogy 35 évesig :Gyereket szeretnének. (sajátot)
"valamivel" ésszerűbb mint hogy szőke vagy barna, nem ?

Mojzes Pál (törölt) · http://mpgondolatok.blogspot.hu/ 2014.09.11. 09:24:47

Én azt tapasztalom, hogy például van egy 27-28 éves lány (nő?), 8 éves gyerekkel, 10/5-ös kondíciókkal, nem nagyon ad magára, hanem inkább egyre nagyobb farmerokat vesz de és-itt jön a lényeg- neki még mindég a szőke herceg kell(!) fehér ló helyett fehér Mercedesben...aki majd kimenti élethelyzetéből mert amúgy egy borzasztó állása van egy multinál.Ezt nagyjából úgy képzeli, hogy fél évvel a nagy ő belépése után terhes is lesz és azonnal elmegy szülési szabadságra természetese , aztán gyerekek diplomaosztójáig nem is nagyon gondol munkahelyre, hanem játssza majd az amerikai középosztálybeli háziasszonyt Magyarországon.

Conan a barbar 2014.09.11. 09:38:16

Az a baj az egész társkeresősdivel ,hogy erőltetett. Olyan, mintha bemennél a boltba, hogy na most veszek egy párt. Ha nagyon keresel egy párt magad mellé, akkor nyilván az első lesz a külső, majd a belső csak később kerül feltérképezésre. Hiszen egyből látsz mindent a másikon, de azt nem tudod, hogy lehajtja-e a wc ülőkét, miután végzett, vagy hogy a napi sminkelés miatt reggel másfél órát kell majd miatta várnod a fürdő előtt. Ezek a belső dolgok sokszor hónapok, akár évek alatt derülnek csak ki.
Ha elmész egy buliba, hogy na most becsajozok/bepasizok, akkor a külső benyomás fog érvényesülni, és mivel nem ismered a másikat, de nagyon tetszik, ezért elvárod, hogy belül is ugyanolyan makulátlan legyen. És néha összejön, néha nem.

A másik oldal (ahogy én is megismertem életem nőjét:)), amikor eljársz egy közösségbe (pl. sportolni), és ott ismerkedtek meg. Hetente többször összefuttok, egyre jobban megismeritek egymást, és a végén kiderül, hogy titeket a sors egymásnak teremtett, jöhet a nagy összeborulás, happy end. Itt nincsenek elvárások az elején, hiszen nem is azért ismerkedtetek meg, csak "útközben jött" a kapcsolat.

Hogy ezzel most mit akaartam? Fene tudja, csak eszembe jutott a poszt kapcsán :)

Brannagh · http://studiolum.blog.hu 2014.09.11. 10:20:48

Azt hiszem, az ember természetétől függ, hogy passzol-e hozzá a társkereső. Én egy online társkeresőn ismerkedtem meg a vőlegényemmel, lassan hét évvel ezelőtt. Nem vagyok egy társasági ember, az egyetemi előadóban is rosszul éreztem magam, nemhogy buliban. Könnyebben fogalmazom meg a gondolataimat leírva, mint szóban, és ha egy-két levélváltás után valaki nem volt elég szimpatikus, nem éreztem magam rosszul, hogy nemet kell mondani a randira.
A párom sok szempontból hasonló természet. Mindketten emberekkel dolgozunk, ezért a szabadidőnkben inkább látni sem akarjuk őket. Azon szoktunk viccelődni, hogy annyira antiszociálisak vagyunk, hogy kész csoda, hogy egymást kibírjuk :)
Nekem anno többet számított a valamennyire hasonló személyiség, mint a külső tulajdonságok. Mert attól nem lesz semmi bajom, ha a választottam szőke helyett barna, de ha ő mulatós zenét szeret hallgatni rock helyett, akkor hamar megkattanunk egymás mellett.

hopptarisznya 2014.09.11. 11:07:17

Van akinek bejött a társkereső, van akinek nem. Szerintem annak nem fog összejönni, aki túl nagy igényekkel vág bele. Ismerek fiút is, lányt is, aki igazából csak halmozza a randikat. Csak egy visszaigazolás kell a számára, hogy "igen, ő tökéletes.. odavannak érte". Heti egy randival kompenzálja, hogy nincs kapcsolata. "De ha akarnék, lehetne"... hát persze... Mintha egy kapcsolat a randikról szólna, és nem a hétköznapról.

George Herceg 2014.09.11. 11:27:07

Ezeket a fajta embereket sose értettem. Mit ér a randi ha utána nincs semmi. Se kapcsolat, vagy legalább egy szép éjszaka. Áááá öreg vagyok én már ehhez.

Karachar Nevian (törölt) 2014.09.11. 11:27:42

Ti hallottátok valaha is egy nőtől, hogy ő saját bevallása szerint 'átlagos' vagy 'közepes'?
A probléma azzal van, hogy vannak a jónők és vannak a többiek. A többiek igyekeznek felvenni a jónők viselkedését, körülményeit, ambícióit, hátha így végső soron maguk is jónőkké válnak.
Ha egy ilyennel(pszeudo-jónő) futsz össze, akkor férfiként mit teszel?
Megállapítod, hogy nem őt akarod gyermekeid anyjának, de ha már kiterítette eléd a puncit, megteszed, amit megkövetel a haza...
A végeredmény egy nagy halom, látszólag sokak által felpróbált(ergo kívánatos) 'jónő', akit viszont senki sem akar megtartani és a férfiak(akik mind disznók) csak kihasználnak.

Én nagyon sajnálom ezeket a nőket, mert igenis megérdemelnék az igazságot az adott helyzetről.
Igazságot a nem-jónőknek!

Zus 2014.09.11. 12:19:28

Oké, legelőször is az a baj, hogy az emberek magukkal nincsenek tisztában. Ha tisztában lennének, akkor pontosan tudnák, hogy mik a saját igényeik és ahhoz keresnének partnert (figyelem ! nem csak egy éjszakára ! mivel itt partnerkeresésről van szó).
Lehet, hogy ennek tudható be, hogy zéró önkritikával bírnak a nők és a férfiak is. Dagadt csajok rózsaszín testhez simulósban ? Csoffadt pasik izompólóban ? Senki nem vágja jól nyakon őket, hogy milyen ótvarosan néznek ki ?!
A zéró önkritika az igényeikre is alaposan rányomja a bélyegét. Ugye, "nekem csak a gazdag, modell testű pár a megfelelő" ? Ismerős ?

diszkriminans (törölt) 2014.09.11. 14:58:07

@Conan a barbar:
Teljesen egyetértek veled, mi is a második csoportba tartozunk a feleségemmel, de én úgy voltam anno, hogy ha szándékosan csajozni akartam, soha nem volt esélyem a nőknél, mivel a legtöbb nő magabiztosságot vár el, na de ez frusztráltan nem működik. Ha meg az ember olyan közegben van, ahol jól érzi magát, mert a hobbiját űzheti, és a többiek is azért vannak ott, ráadásul szó sincs deklaráltan randiról, akkor nincs ilyen frusztráció, max. akkor egy kicsi, mikor jön a nagy összeborulás, hiszen mi van a ha a másik mégsem úgy érez (pedig dehogynem, csak ő is ugyanettől fél). Tőlünk egyébként lagzin megkérdezték, hogy mikor és hol volt az első randi, de nem tudtunk rá egyértelmű választ adni.

Viszont amellett, hogy az emberek többségének se érdeklődése, se hobbija, a hobbi közösségekben is valamelyik nem mindig jelentős többségben van, ezért nyilván a többség nem lehet ebből a szempontból szerencsés, és marad a kívánságlista...

diszkriminans (törölt) 2014.09.11. 14:58:33

@Karachar Nevian:
A jó nők meg gyakran meg azért szívnak, mert senki sem gondolja, hogy van esélyen náluk. Pedig az ego és a szépség nem arányos egymással...

Karachar Nevian (törölt) 2014.09.12. 08:21:14

Mondjuk azért az is igaz, hogy általában nincs is esélyed a jó nőknél, de ott legalább ezt normálisnak lehet felfogni.

Amit még el akartam mondani, hogy lehet beszélni a nőkkel 'elméletben' a megalkuvásról, sőt akár olyan üres frázisokat is mernek puffogtatni, hogy csak egy fokkal legyen szebb az ördögnél, de természetesen sose gondolná komolyan.
Most őszintén, ki látott már olyan nőt, aki azt mondta valaha is, hogy neki elég lesz az 168 magas férfi?
Max aki bármivel megelégedne, de még egy 160 minuszos nő is ragaszkodik az 180cm-hez mint alaphoz, noha egyetlen ésszerű érv sem indokolná ezt...

Ebből az látszik, hogy a nők egyszerűen nem képesek megszabadulni az ideáiktól, szóval a természet fogja ezt is elintézni.
süti beállítások módosítása